Bejelentés



Retrieverekről az én szememmel... by Eniko Kas
...Everything happens for a reason...

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Keresés a honlapon







Én akár az utazó a csónakban. Utam során van, aki beszáll mellém és hoz
valamit, és van aki kiszáll és visz valamit. Minden egyes alkalommal picit
formál, mint folyó a kavicson.
Várom, hogy leérjek a folyó aljára és mikor visszatekintek a kanyargós
részekre, csak mosolyogjak és tudjam, hogy megérte.




 


 



 






Szép-Kisné Kas Enikő vagyok, 1979. november 23.-án születtem Budapesten. Szigethalmon élek férjemmel, és a családunk szerves részét képező két kutyánkkal, Kyrával a golden retriever kislánnyal, és Carlossal a fekete labrador sráccal.


Kicsi koromtól volt háziállatunk, lévén kertesházban laktunk. Mindíg volt kutyánk és cicánk, mellette csirkék és nyulak. Ebben nőttem fel, nekem ez a természetes. Így utólag visszagondolva az akkori "állattartásunk" a mai általam elvárt színvonalat semmiképpen sem éri el, mégis úgy érzem, alapjaiban meghatározta az állatokhoz való viszonyomat. Előrebocsátom, egy kivételével sohasem volt fajtatiszta kutyánk, mindíg keverékek éltek otthonunkban, akik a házőrzés célját szolgálták. Persze emellett hűséges játszópajtásaim is voltak, akik közül többen "vigyáztak rám" séták alkalmával, húztak a hóban kisgyermekként az utánukkötött szánon, és mikor elértem a kritikus tinédzserkort volt rá példa, hogy a bundájába hullottak a könnyeim, ha bánat ért. Visszagondolva egyik kutyánk sem volt "képezve", nem tudtak semmilyen trükköt vagy gyakorlatot, mégis SOHA nem fordult elő, hogy bármelyik is rámtámadt volna, vagy akárcsak 1 rossz pillantást vetett volna, sőt az egyik, aki különösen szívemhez közel állt, ha úgy érezte veszélyben vagyok, nem általlott megvédeni. Azt hiszem, ezek a szerencsés kapcsolatok örökre belém vésték, hogy az ember élete csakis kutyával lehet teljes.


Amikor 2000-ben édesanyámékkal (és akkor már a férjemmel) kiköltöztünk Szigethalomra, a hölgy akitől vettük a házat, 3 kutyát tartott. Már a házvétel előtt kitűnt közülük egy, aki termetre ugyan hatalmas volt, mégis hangját nem lehetett hallani. Ő amint meglátott minket, egyből farokcsóválva, bizalommal közeledett, olyan de olyan édes bumfurdi modorban, hogy bele kellett szeretni. A másik kettő pózolt és figyelemfelkeltett, ő meg csak szerényen helyezkedett, szinte elnézést kérve mert létezik. A tulajdonos panelba költözött, ahova a 3 nagytestű kutyát nem vihette, ezért látva a rokonszenvet rögtön megkérdezte , nem-e vállalnánk be a kutyát. Anyukámmal egymásra néztünk, és el volt döntve. A kutya marad, mert maradnia kell, ő hozzánk fog tartozni. Utólag visszagondolva nagy volt a rizikó, lévén egy kb 45 kg-os leonbergi keverék kutyáról beszélünk, akinek a múltjáról az égvilágon nem tudtunk semmit. De mondván kaland az élet, belevágtunk. Bendegúz (Mert így hívták a kifejlett akkor 5 éves kant) első pillanattól kezdve a család tagjának érezte magát, bár édesanyámat kár tagadni, mindenkinél jobban szerette. Mivel Bendi nem tudott ugatni (olyan szinten el volt nyomva a másik két kutya között), anyukám csillagfényes augusztusi estéken megtanította, pár nap alatt siker koronázta törekvéseit. Azt hiszem ez elárulja milyen kapcsolat volt közöttük. Többet most nem írnék róla, az In Memorian-ban lehet olvasni. Legyen elég annyi, mai napig könnyes szemmel tudok csak beszélni róla, mert 2006 őszén örökre itthagyott bennünket. Egy vigasztal csak, hogy az élete utolsó 6 évében velünk lehetett, és hogy megtanította nekünk, mit is jelent igazából gazdának lenni.


2005-ben elköltöztünk anyuéktól, az anyagiak miatt egy lakást vettünk. Ott szóba sem jöhetett a kutya, kínzás lett volna mindannyiunknak. Ezért otthonunk akkor 2 deguval osztottuk meg. De vágytam, nagyon vágytam vissza a kertesházba... Ahol kék az ég, zöld a fű, kiülhetek a kertbe a csillagfényes éjjeleken hallgatva a madarakat, tücsköket... És vágytam, nagyon vágytam egy kutyára. Aki az enyém lesz, akiért felelősséget vállalhatok, aki engem szeret, és akit én is szerethetek... Ez  az  álmom 2007. májusában teljesült, beköltözhettünk a családi házunkba... Ezerrel elkezdtem kutyát keresni. Sok szépet és jót olvastam a retrieverekről, küllemre különösképpen a golden retrieverről. Okos, kedves, gyönyörű, szereti a gyerekeket... Ő lesz a nekünk való! Abszolúte hobbicélra kerestem, akkor még nem voltam képben rengeteg mindennel, például a származási lap jelentősségével, egészségügyi szűrések fontosságával, mondhatjuk úgy semmivel sem. Egy közösségi portálon megismerkedtem Ozsváth Judittal, akinél volt egy "becsúszott", tehát nem tervezett alom, akiket önköltségi áron adott el. Felvettem vele a kapcsolatot, majd amikor megláttam a szukáját a képen, nem volt megállás. Én olyan gyönyörű, nemes és elegáns kutyát addig még soha nem láttam. Pár levélváltás után, melyben elég részletesen tesztelt engem megegyeztünk, mienk egy szuka az alomból, melyet természetesen ivartalanítani fogunk. Többet most nem írnék róla, az Ő oldalán ez is kifejtésre kerül, legyen elég annyi, hogy 2007. július 28.-án beköltözött hozzánk Kyra, aki alapjaiban felforgatta az életemet, és megtanította nekem mi az a feltétel nélküli szeretet.  


Közben teltek a hónapok, lehetőségem volt belekukkolni a vadászkutyázás örömeibe amatőr szinten, és tudtam nincsen megállás. Kell nekem egy retriever, aki papíros, akivel lehet hivatalos munkaversenyekre járni, akivel lehet munkavizsgázni, azaz a hivatalos utat járni. Sokáig egy másik goldenben gondolkodtam... Lévén Kyra ivartalanítva lett, nem okozott volna gondot egy másik ivaros golden kan. Aztán megismerkedtem Gáspár Edinával, aki meglátogatott bennünket Zeával és Zuluval, a két fekete labradorral. És eldőlt. Menthetetlenül és visszavonhatatlanil beleszerettem abba a fekete kanba... Forgattam a fejem jobbra, forgattam a fejem balra... De nem tudtam máshova nézni. Tudtam, innentől csak labrador lehet, csak fekete és csak kan. 2008.márciusában megszületett Seal-land Allroad, hívónevén Carlos, aki ebben az alomban egyedüli fekete kan volt. Hogy ez a végzet lenne? Ó igen... Ebben biztos vagyok. Carlos oldalán azt is kifejtem miért gondolom így. Legyen elég annyi, 2008.május 01.-én beköltözött ez a fekete ördög az életünkbe, azt fenekestől felforgatta, és bebizonyította nekünk, hogy egy retrievernél csak egy jobb dolog van! Kettő!


Kutyáimról többet most nem írnék, azt majd a saját oldalukon.


Rólam még amit érdemes tudni, idén diplomázom a Tomori Pál Főiskolán Közgazdász szakon, ha minden jól megy most szeptembertől pedig elkezdem a jogi egyetemet. Pénzügyi vonalon dolgozom. Közeli terveink között szerepel a gyermekvállalás is, most hogy anyagiak terén már stabilak vagyunk, valamint úgy vélem hogy 12 éves kapcsolatunk már bizonyította, összetartozunk.


Horoszkópomat tekitve Nyilas, illetve a kínai szerint Kecske vagyok, mindkettő jellemző rám. Nem bírom az igazságtalanságot és a hazugságot, és gyűlölöm az árulást. Kevés embert mondhatok a barátomnak, de azokban 100%-osan bízom. Képes és hajlandó vagyok bárkitől és bármiből tanulni, ha úgy vélem hasznos. Optimista és vidám vagyok, azonban nehezen adom ki magamat. Mások mondták... Vattába csomagolt vasdarab. Mindenki döntse el maga!


Ezúton is köszönöm férjemnek, hogy mellettem áll és állt minden helyzetben, támogatva az őrültnél őrültebb ötleteimet, és nem csak elviseli, de lassan már ő is ugyanolyan szívvel lélekkel vesz ezekben részt benne mint én... Főleg mivel hogy neki eddig soha nem volt kutyája.


 


"Ami kinn, az van benn
Ami fenn, az van lenn
Ahogy élsz, annyit érsz
Ott van a válasz a szemedben
A válasz ott van a szemedben"



Igen... Akár az én mottóm is lehetne!




Képgaléria

Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?



Judit és Connor [ 2009-06-09 12:56 ]

Kedves Kyra!

Nagyon Sok Boldog Születésnapot Kívánunk Neked!
Legyen hosszú és boldog, egészséges kutyaéleted gazdáid mellett.
Kívánunk neked kellő lendületet, fokozatos fejlődést és sok kitartást, sikert a munkázásban és az élet már területein is.

Puszil: Judit és Connor



Eszke [ 2009-04-24 22:14 ]

Szia Eni!

Nagyon tetszik a honlap, gratulálok!! :)
További sok kellemes együtt töltött percet nektek a kutyákkal!

Eszke



Vali [ 2009-04-01 11:39 ]

Szia Enix!

Gratulálok a weblaphoz, igazán szuper lett. :)
Jövök mindig olvasgatni vagy csak képeket nézegetni!
Gyönyörűek az ebek!:)))

Vali és a Labik



Judit [ 2009-02-22 19:38 ]


Enikő!

Örülök, hogy végre találkozhattunk a tréningen és annak ellenére, hogy csak kevés időt töltöttünk együtt nagyon jó volt veletek!
Carlosra igazán büszke lehetsz egy hihetetlenül energikus, csodaszép tornádó és láthatóan imád téged!
Neked pedig köszönöm az eddigi tanácsokat és a sok segítséget. Tudd nem menekülsz meg tőlem és Connortól! :-)

Sok puszi nektek és remélem ez egy jó barátság kezdete!



Zita [ 2009-02-17 11:35 ]

Enikő! Gratulálok!
Jövök még olvasgatni...

Zita



Krisztina [ 2009-02-11 18:52 ]

Gratulálok ! Szuper ez a weblap ! Csak így tovább !
Várom már a MUNKA menüpontot !

Krisztina :)))



Fanó [ 2009-02-08 14:57 ]

Hahó Enix!

Szuper az oldalad, sok ötletet adott hogy mivel kéne még bővíteni az enyémet:)
Nagyon szépek a "gyerkőceid"

Sok sok puszit küld:

Fanó Fedor és Star




Enix [ 2009-02-06 09:52 ]

Anyukám köszönöm!

Edina meg ne próbáld! :-)))))) Főleg nem kannal!



Zezu [ 2009-02-05 19:14 ]

Sok sok sikert a retrieverekhez!:)Remélem még sok tréningen vehetünk részt együtt:)Ha gondolod egyszer majd egy csoki labival is arra járok:):)



Anyamadár [ 2009-02-05 16:45 ]

Ügyes vagy kicsi lányom!!!! Csak így tovább!!!!!






Szavazás







Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!